Why are you shaking up my heart? - Prológus

Sziasztok!

Lala vagyok 18 éves… Nem, ez olyan mintha valami társkereső oldalon lennénk… Tehát, kezdjük elölről… A becses nevem Laura, de az túl komoly szerény személyiségemhez, így lettem Lala. Koreában születtem és éltem 10 évet majd Magyarországra költöztünk és maradék 8 életévemet itt töltöttem. Kedvenc tevékenységeim közé tartozik a dorama és anime nézés, a zenehallgatás (általában K-Pop téren mozgok, de igazából mindent meghallgatok, csak legyen hallgatható), evés, alvás stb.. Ebben az évben érettségiztem le, és a tervem az, hogy koreai egyetemre menjek ösztöndíjjal… Jelenleg, egy szállodában gyűjtöm a zsebpénzemet (mert amennyi most van, az még arra sem lenne elég, hogy potyautasként felugorjak egy repülőgépre, nem hogy még ott élni, te jó ég! Igazából szerintem még arra se lenne pénzem, hogy a reptérre taxival kijussak, de sebaj…) pincérkedéssel. Emellett, még a barátnőimmel heti kétszer produkálunk valami táncpróbaféleséget (mert azért őszintén, ha 7 lány összeül biztos, hogy nem az lesz az első dolguk hogy azt csinálják amiért egyébként találkoztak…), ahol általában megvitatjuk az élet nagy kérdéseit, a sorozat-ügyeket, és a többiek magyaráznak nekem különféle bandákról aztán meg ki vannak akadva, ha nem tudom h kikről beszélnek meg nem jegyzem meg a bandatagok művésznevét, meg ilyenek. Azt hiszem, azon kevesek csoportjába tartozom, akik jobban meg tudják jegyezni a rendes nevüket, mint az ilyen kitalált művésznév-szerűségeket. Ezért mindig kapok rendesen a fejmosásból >.<.172 centiméter vagyok, tehát abban is különbözök másoktól, hogy nem nyígok a magasságommal kapcsolatban. Nem vagyok alacsony, de azért egy égi meszelő se, maximum nem veszek fel magassarkút. Szőke, váll alá érő hajam van, ami nem egyenes, de nem is göndör, ezzel viszont élet-halál harcot vívok minden nap. Azok az icipici kis hajacskák nem nagyon akarnak kiegyenesedni sehogy sem. Általában csak úgy merednek az ég felé, ami kellően vicces hatást kölcsönöznek nekem. Bőrömet ápolom, hisz gyerekkorom nagy részét Ázsiában töltöttem. Sokan furán néznek rám, és kérdezgetik, hogy hogy bírom ki, hogy minden egyes nap minimum kétszer 15 percet töltök krémek felkenésével, leszedésével, majd újra felkenésével. Majd egyszer ők is rájönnek… A szemem kék, a smink pedig jó barátom. Az öltözködési stílusom pedig, ami éppen a kezem ügyébe kerül. A személyiségem attól függ, hogy kivel beszélek, és épp mit tett ellenem. Az életem pedig az átlagos szint legalsó lépcsőfokán található, egészen addig, ameddig pár srác fel nem forgatja fenekestül… De ne ugorjunk ennyire előre. Nos… ez voltam én.

Bye!