5. rész
Arra keltem, hogy csörög a belső telefon.
- Haló? – szóltam bele még kómásan.
- Noona – hallottam Jungkook hangját a vonal túlsó végéről.
- Igen? – kérdeztem, majd egy pillanatra elgondolkodtam. – Basszus! – ugrottam fel, mint egy szöcske. – Sietek! – tettem le azonnal a telefont, majd villámgyorsan elkészültem, és már hívtam is vissza a mellettem lévő szobának a lakosait.
- Noona! – köszönt bele megint vidáman a kis maknae.
- Honnan tudtad, hogy én vagyok?
- A többiek már itt vannak.
- Mennyi az idő? – kérdeztem úgy teljesen mellékesen.
- Reggel 7 – válaszolt nekem, és a hangjából ítélve vigyorgott, mint a vadalma. A háttérből erős vihogást hallottam, úgyhogy egyből leesett, hogy ezek a kis izék megvicceltek.
- Óh *****! – káromkodtam el magam. – Hogy rohadnátok meg mind! – csaptam le a telefont, mire kirontottam a szobából, és elkezdtem dörömbölni a fiúkén.
- Sajnálom, de nem engedhetlek be, különben a többiek megölnek! – szabadkozott Tae. Ó, drágám nyugodj meg, ha beengedsz, biztos, hogy nem a fiúk fognak megölni téged! Még egy pár percig ott álltam, majd eszembe jutott egy zseniális ötlet.
- Szia! – köszöntem a recepciósnak. – Elkérhetném a 112-es szobának a pótkulcsát? A fiúk bezárták magukat, és most nem tudnak kijönni – hazudtam egyet gyorsan.
- Persze, de amint sikerült kinyitni, hozd vissza!
- Oké,oké – mondtam gyorsan, nem is figyelve arra, hogy mit mond. Kikaptam a kezéből a kulcsot majd felrohantam, és kinyitottam a fiúk szobáját. Amit láttam, az nem lányoknak való... Az első kép, ami a szemem elé tárult, az az volt, hogy ezek heten egymáson fetrengenek. Nem is kell mondanom, egészen falfehérré váltam.
- Oh, szia Noona! Hidd el ez nem az, aminek látszik… - nyöszörögte legalulról a legfiatalabb.
- Ah…ha –voltam 100%-ig meggyőző. –Öhm, fiúk, ha végeztetek a bu… akarom mondani a fetrengéssel, akkor majd szóljatok, mert már van kaja – hebegtem majd kisiettem a szobából, és visszavittem a kulcsot a recepcióra. Úristen… fúj! –borzongtam meg. Igen… Nem vagyok az a „shippelős” meg az a „yaoista”. Blah. Ez a kép, még akkor is kísértett, amikor leadtam azt a szerencsétlen tárgyat, aminek át kellett ezt velem élnie. Sőt, még akkor sem ébredtem fel, amikor állítólag a srác hozzám beszélt.
- Jól vagy? – kérdezte aggódóan.
- Mi? – eszméltem fel.
- Lesápadtál.
- Jah… Csaköö… - Jó azért mégsem mondhatom el, hogy mi történt!- Biztos leesett a vércukrom.
- Azt hittem már, hogy attól, amit meséltem neked – nevetett fel. Hogy mi?! Te itt sztorizgatsz nekem kitudja mióta én meg meg sem hallottam? Huh…
- Nem, dehogy is! – nyugtattam meg mosolyogva. – Tökre érdekes az az izé, amivel az az izé történt…- hablatyoltam össze-vissza. Nem szeretem megsérteni az embereket, na! Már éppen nagy gázban lettem volna, amikor megérkeztett a felmentő sereg.
- Kisdínó! – hallottam koreaiul, mire odakaptam a fejem. Nem is volt időm gondolkodni, máris rám ugrott valaki, mire mindketten hátrazuhantunk. Innentől, mondanom sem kell, hogy a többiek egyből késztetést éreztek arra, hogy kilapítsanak minket.
- Tehát ez történt – próbáltam ki a levegő nélkül beszélést. A többiek már tapasztaltabbak voltak, így ők csak röhögve bólogattak. Látszik rajtuk, hogy énekesek és rapperek. Még így is tudnak levegőt venni a nevetéshez. Respect. – Leszállnátok rólam? Közterületen vagyunk.
- Nem, köszi – röhögött ki a legfelül fetrengő HoSeok.
- Szeretnéd, hogy felálljak? – vágott vissza még előttem az alulról a második, JungKook, mire magam elé képzeltem külsős szemmel a jelenetet, miszerint ő alulról feláll, a többiek meg eldőlnek, majd egy erős röhögőgörcs tört rám, attól függetlenül, hogy majd széttört a bordám.
- Hé, ez nem vicces! Csinált már ilyet! – cseszett le azonnal NamJoon, mire méginkább nevethetnékem lett.
- Ha nem szálltok le, akkor megint megteszem! – fenyegetőzött a legfiatalabb, mire mindenki felugrott, és felsegítettek engem is a földről.
- LEVEGŐ – lélegeztem mélyeket. – Rohadt nehezek vagytok, ugye tudjátok?!
- Köszönjük – vigyorgott V, majd mire meglátta a neméppen boldog arckifejezésemet, könyörgőre váltott. – Bocsiii!
- Úristen! Lala jól vagy? – kérdezte a srác a pult mögül. Ő tudja a nevem, de vajon honnan? Nem nagyon rémlik az arca… se az hogy hogy hívják…
- Persze, persze – próbáltam meg kedvesen mosolyogni. – Biztos az éhség váltotta ki belőlük ezt, szóval mi megyünk enni – indultam el magam előtt tolva a fiúkat, akik nem értettek ugyan semmit, de jelenleg ez volt a legkisebb problémám.
- Ez ki volt? – méregették fogalmamsincskit a srácok
- Őszintén megmondom, hogy igazából lövésem sincs… De úgy tűnik, hogy ismer… - válaszoltam, mire röhögésbe kezdtek. Miután ezt megbeszéltük elmentünk reggelizni. A kaják nevei magyarul és angolul voltak kiírva, tehát 3-4 ember úgy nagyjából értette, hogy mi az. Viszont a maknae-line… Minden egyes kaját fel kellett sorolnom külön-külön mindhármójuknak, aztán elfelejtették, tehát elölről. Miután már senki sem nyaggatott, hogy ez mit jelent én is nekiálltam keresni valamit enni. Amikor leültem az asztalhoz, 7 fiút láttam magam előtt, mindegyik előtt egy-egy… müzli. MÜZLI! Ezt a nézést, amit én irányítottam feléjük, nem sokszor látni. Már éppen készültem megölni őket, amikor megszólalt JungKook.
- Itt van uszoda? – kérdezte mire felcsillant a szemem. Wellness. Lehet úszni és pihenni és csend és szauna és ahw.
- Van! – vigyorogtam.
- Nemáár! Az olyan unalmas! Nem lehet mást tenni csak úszni! – nyígtak a többiek.
- Pont az a jó benne! Nyugalom, és víz – próbáltam kedvezőbbé tenni a helyzetet. Még körülbelül 5 percig próbálkoztam a jó érvek felhalmozásával, nem sikerült rávennem őket arra, hogy önszántukból lejöjjenek, így más eszközökhöz kellett folyamodnom. – Léééégysziii! Nem lesz uncsi! Plíííz! – kezdtem hisztizni, mire csak kiröhögtek. Na kösz… Majd ránéztem a maknae-ra, aki egyből levágta a helyzetet.
- De ne csináljátok már hyungok! Buli lesz! – kezdte Jungkook is. Egy ideig bírták, majd hogy már ketten kérleltük őket, végül beadták a derekukat.
- Ez történik, ha két ’97-es szeretne valamit… - sóhajtott fel Jin. – Szerintem túlerőben vannak… - jelentette ki, mire mi, az említettek, gonoszul összevigyorogtunk.
- De –kezdtem a mondatomat-, hogy semmiképp se unatkozzatok, elhívom nektek ide Lorit! – jelentettem be.
- Ő nem nyelvvizsgára készül? – kérdezte Jimin meglepődve, mire legyintettem egyet, hogy csak bízza rám. A szobában felhívtam a barátosnémat.
- Halló? – szólt bele fáradtan.
- Itt Lala! – üdvözöltem vidáman.
- Mizu?
- Eljössz wellnessezni? – tértem azonnal a lényegre.
- Tudod, hogy nem szeretek úszni…
- Most sem szeretnél? – kérdeztem teljesen szomorú hangon, hogy biztos átgondolja még egyszer.
- Nem – biztos most kelt fel. Nem fog még az agya…
- Pedig a fiúk már várnak! – vetettem be a titkos fegyveremet, aminek úgy sem tud ellenállni.
- Hogy kik?! –értetlenkedett, majd leesett neki. – MEGYEK! SZÁGULDOK, MINT A SZÉL! –sikított bele a telefonba, majd kinyomta. Nekem nem, de a fiúknak eljön? Na ezért majd még számolunk! Miután ezzel végeztem, én is nekiálltam készülődni, majd felhívtam a fiúkat.
- Szia Noona! Menj le nyugodtan mi majd letalálunk! – tették le azonnal. Egy fél percig értetlenül meredtem, majd vállat rántottam, és lementem. Ha azt mondták, hogy letalálnak, akkor letalálnak. Biztos megint valami olyat csinálnak, amit jobb lenne, ha nem látnék… Odalent eldőltem egy napozóágyon és zenét hallgattam. Becsuktam a szemem, és kizártam a külvilágot. Ezt pár perc múlva nagyon megbántam. Tehát, nagyban hallgattam Zico rapjét, amikor valaki nyakon öntött egy nagy adag jéghideg vízzel.
- Basszus! – sikítottam fel. „Nagy meglepetésemre”, amikor kinyitottam a szememet, egy nagyon gonosz maknae állt előttem, és éppen nagyon röhögött valamin, majd vigyorogva rám nézett. Én is így tettem csak az én mosolyom szép lassan átment abba a bizonyos „kinyírlak” arckifejezésbe, ami kellően megijesztette. – Jungkook… Fuss.
- Ööö bocsii!
- Fuss – néztem rá komolyan, mire elkezdett rohanni, és beugrott a vízbe.
- Ez hideg! – sipítozott, mire vigyorogva néztem rá a víz széléről. – Gonosz vagy Noona! –röhögött fel ismételten, mire kinyújtottam rá a nyelvem, majd én is beugrottam a vízbe.
- Versenyzünk?- csillant fel a szemem.
- De aztán ne sírj majd amikor legyőzlek! – vigyorgott rám, amivel megadta a kellő akaraterőt. Elindultunk, és végig nagyjából egymás mellett voltunk, amikor az utolsó pillanatban ő hamarabb érte el a falat, mint én.
- Ez nem ér! Neked hosszabb a kezed! – vétóztam meg az eredményt mindenféle kertelés nélkül.
- Ez van – nyújtotta ki rám a nyelvét. – De te is nagyon ügyes voltál – nézett rám azzal a tipikus „ügyeskislány” mosollyal.
- Na, tudod hova menj! – küldtem el melegebb éghajlatra, mire kulturáltan kiröhögött. Még hozzánk csatlakozott Jimin és Tae az „idősek” meg pihentek. Engem a fiúk éppen a vízbe akartak fullasztani, amikor megjött Lori.
- Sziasztok! – integetett nekünk, mire elérte, hogy a fiúk egy fél pillanatig ne rám figyeljenek, így könnyen kiszabadultam, és kirohantam a vízből.
- Úristenem, de hiányoztál! – öleltem meg gyorsan. – Ezek vízbe akartak fojtani!
- Miért, mit tettél? – röhögött ki.
- Most miért gondolod azt rólam, hogy tettem valamit?! Hát olyannak ismersz te? – tettem fel a kérdést, amire a felvont szemöldöke szó nélkül adott választ – Jó, talán egy kicsit összepancsiztam a hajukat. Éééés?
- A kicsit az erős szépítés! Csepeg a víz a hajamból! – nyafogott TaeHyung.
- Lala, hogy lehetsz ilyen? – állt az ő pártjukra azonnal Loretta.
- Hé! Neked most mellém kellene állnod!
- Bocs – nevetett. – A szívem arra húz, hogy nekik adjak igazat.
- Igen? – húztam fel a szemöldökömet. – Jól van. Ezt megjegyeztem. – vágtam be a hisztit. – De készülj fel, hogy ezt még visszakapod! –fenyegettem meg, majd beültem szaunázni. Körülbelül 5 perce ülhettem bent, amikor kinyílt az ajtó és valaki leült mellém.
- Nem akarsz kijönni? Noona nem akar velünk úszni – biggyesztette le az ajkát a maknae, mire egyből megsajnáltam. Én és a jószívem…
- Mindjárt megyek – mosolyogtam, mire ő is úgy tett. Még egy pár percet ültünk egymás mellett szótlanul, majd kimentünk.
- Lala! – kiáltott fel boldogan Lori, akit a két srác vonszolt a víz felé. – Nézzétek fiúk! Ott van Lala!
- De ő már volt velünk a vízbe! Most te gyere be! – nyafogott neki Jimin, mire barátnőm elkezdett S.O.S –t tátogni nekem.
- Muhahaha – nevettem fel gonoszan. – Csak így tovább, fiúk!
- De nem lenne egyszerűbb, ha felemelnétek, és úgy dobnátok be a vízbe? – gondolkozott hangosan Jungkook, amire a reakció két ördögi vigyor és egy „eztnemhiszemel” pillantás volt. Ennek az lett a következménye, hogy Lori a vízben landolt, a többiek meg boldogok voltak, velem az élen. Szegény barátosném, még fel sem ocsúdott a kábulatból, amikor becsapódtam mellette a vízbe. A többi ördögnek se kellett több, ők is beugráltak a vízbe, minek következtében kialakult egy nagy lányok a fiúk, azaz kettő a hét ellen vízicsata. Ott ért véget a háború, amikor egy csapat idős néni és bácsi bemászott a vízbe, ezért békét kellett kötni, nehogy ártatlanok is megsérüljenek. Kievickéltünk a vízből, és én meg Lori beültünk a gőzkamrába.
- És tényleg, milyen érzés egy híres idol bandával lenni? – kérdezte, mire mindent elmeséltem neki ami ebben a két napban történt. Mondanom sem kell, hogy szinte már a földön fetrengett a röhögéstől. – Ez náluk a szeretet jele.
- Az, hogy rám ugranak?! – nevettem már én is. – És mi az, hogy „Kis Dinó”?
- Fantázia lvl 100…
- Na, majd akkor vigyorogj, amikor kitalálnak neked is egy ilyet! – vihogtunk. Egy darabig még beszélgettünk, amikor kinyílt az ajtó, és kivételesen nem valamelyik fiú jött be, hanem megint az öreg nénik és bácsik. Én és Lori ijedten összenéztünk, majd kisurrantunk. Éppen mentünk volna kifele, amikor egy csodás ötlet jutott eszembe, amit megosztottam bűntársammal is. Édes a bosszú… Fogtunk három műanyag poharat, és megtöltöttük őket jéggel, majd a mit sem sejtő, éppen a napozóágyon pihengető maknae-linehoz léptünk és rátettük a poharakat a mellkasukra. Jimin és Tae meg sem érezték – valószínűleg elaludtak –, viszont Jungkook kinyitotta a fél szemét és felült, mire az összes jég ráborult. Annyira örült neki, hogy felordított majd idegesen rám nézett. Csak mosolyog, és integet!
- Sziaa! – vigyorogtam a lehető legbűnbánóbban. Nem jött be… Felállt, a karjába vett (!!), majd éppen készült bedobni a vízbe, de meggondolta magát, hisz valamilyen úszásoktatás volt kicsiknek. Egy fél pillanatra megállt, de nem engedte, hogy kiszabaduljak. Hirtelen irányt váltott, majd amikor megláttam, hogy hova tart, mindennél jobban kezdtem el kapálózni, de semmi haszna nem volt, ugyanis ez a hülye beállt velem a jeges-zuhany alá! Ilyen sikítást is régen lehetett hallani tőlem… Már éppen kezdtem feladni, amikor szerencsémre kijöttek a nénik a gőzkamrából. Igen, szentül állítom, hogy követnek, de ebben az esetben kifejezetten jó hogy jöttek, és furcsán néztek a fiúra, aki „nem hagyja békén szerencsétlen kislányt”. Jungkook észrevette magát, és fülig pirulva letett a földre.
- Legközelebb szólj, ha megint molesztálni kezd! – mondta nekem az egyik néni, majd rácsapott egyet szegény maknae fejére majd elment, belőlem pedig kirobbant a röhögés.
- Ez meg mi volt? – kérdezte szegény fiú, még mindig vörösen és meglepődve.
- Megérdemelted. De legközelebb jobban vigyázz, mert már a lelkemre lett kötve, hogy szólok, ha megint nem hagysz békén! – kacarásztam tovább. Érdekesen festhettünk, amikor visszamentünk a többiekhez. JungKooknak égett a feje, én pedig majd megfulladtam a nevetéstől. A többiek igen furcsán néztek minket, de én úgy döntöttem, hogy szerencsétlen gyereket megkímélem a további oltogatásoktól, így csak legyintettem egyet, és ők ezzel be is érték, csak Lori az, aki tudta, hogy úgyis elmesélem neki. A nagy hangzavarra felkelt a két alvó fiú is, akik az olvadtjég hatására elkezdtek sikongatni, és egyből engem gyanúsítottak – vajon miért? -, majd megkergették az igazi tettest. Merthogy én csak az ötletgazda voltam, kivételesen most az, aki ténylegesen elkövette az a barátnőm volt. Még pancsiztunk egy kicsit – ahol sikeresen megint lefröcsköltem a hajukat, tehát megint vízbe akartak fojtani -, aztán fel is mentünk a szobába, ahol egy sor (inkább fél óra) könyörgés és mindenféle ígérgetés után sikerült rávennünk Lori anyukáját, hogy a lánya itt maradhasson lazulni velem (és még 7 koreai idol fiúval, de ez teljesen mellékes és elhalasztható dolog).
- Haló? – szóltam bele még kómásan.
- Noona – hallottam Jungkook hangját a vonal túlsó végéről.
- Igen? – kérdeztem, majd egy pillanatra elgondolkodtam. – Basszus! – ugrottam fel, mint egy szöcske. – Sietek! – tettem le azonnal a telefont, majd villámgyorsan elkészültem, és már hívtam is vissza a mellettem lévő szobának a lakosait.
- Noona! – köszönt bele megint vidáman a kis maknae.
- Honnan tudtad, hogy én vagyok?
- A többiek már itt vannak.
- Mennyi az idő? – kérdeztem úgy teljesen mellékesen.
- Reggel 7 – válaszolt nekem, és a hangjából ítélve vigyorgott, mint a vadalma. A háttérből erős vihogást hallottam, úgyhogy egyből leesett, hogy ezek a kis izék megvicceltek.
- Óh *****! – káromkodtam el magam. – Hogy rohadnátok meg mind! – csaptam le a telefont, mire kirontottam a szobából, és elkezdtem dörömbölni a fiúkén.
- Sajnálom, de nem engedhetlek be, különben a többiek megölnek! – szabadkozott Tae. Ó, drágám nyugodj meg, ha beengedsz, biztos, hogy nem a fiúk fognak megölni téged! Még egy pár percig ott álltam, majd eszembe jutott egy zseniális ötlet.
- Szia! – köszöntem a recepciósnak. – Elkérhetném a 112-es szobának a pótkulcsát? A fiúk bezárták magukat, és most nem tudnak kijönni – hazudtam egyet gyorsan.
- Persze, de amint sikerült kinyitni, hozd vissza!
- Oké,oké – mondtam gyorsan, nem is figyelve arra, hogy mit mond. Kikaptam a kezéből a kulcsot majd felrohantam, és kinyitottam a fiúk szobáját. Amit láttam, az nem lányoknak való... Az első kép, ami a szemem elé tárult, az az volt, hogy ezek heten egymáson fetrengenek. Nem is kell mondanom, egészen falfehérré váltam.
- Oh, szia Noona! Hidd el ez nem az, aminek látszik… - nyöszörögte legalulról a legfiatalabb.
- Ah…ha –voltam 100%-ig meggyőző. –Öhm, fiúk, ha végeztetek a bu… akarom mondani a fetrengéssel, akkor majd szóljatok, mert már van kaja – hebegtem majd kisiettem a szobából, és visszavittem a kulcsot a recepcióra. Úristen… fúj! –borzongtam meg. Igen… Nem vagyok az a „shippelős” meg az a „yaoista”. Blah. Ez a kép, még akkor is kísértett, amikor leadtam azt a szerencsétlen tárgyat, aminek át kellett ezt velem élnie. Sőt, még akkor sem ébredtem fel, amikor állítólag a srác hozzám beszélt.
- Jól vagy? – kérdezte aggódóan.
- Mi? – eszméltem fel.
- Lesápadtál.
- Jah… Csaköö… - Jó azért mégsem mondhatom el, hogy mi történt!- Biztos leesett a vércukrom.
- Azt hittem már, hogy attól, amit meséltem neked – nevetett fel. Hogy mi?! Te itt sztorizgatsz nekem kitudja mióta én meg meg sem hallottam? Huh…
- Nem, dehogy is! – nyugtattam meg mosolyogva. – Tökre érdekes az az izé, amivel az az izé történt…- hablatyoltam össze-vissza. Nem szeretem megsérteni az embereket, na! Már éppen nagy gázban lettem volna, amikor megérkeztett a felmentő sereg.
- Kisdínó! – hallottam koreaiul, mire odakaptam a fejem. Nem is volt időm gondolkodni, máris rám ugrott valaki, mire mindketten hátrazuhantunk. Innentől, mondanom sem kell, hogy a többiek egyből késztetést éreztek arra, hogy kilapítsanak minket.
- Tehát ez történt – próbáltam ki a levegő nélkül beszélést. A többiek már tapasztaltabbak voltak, így ők csak röhögve bólogattak. Látszik rajtuk, hogy énekesek és rapperek. Még így is tudnak levegőt venni a nevetéshez. Respect. – Leszállnátok rólam? Közterületen vagyunk.
- Nem, köszi – röhögött ki a legfelül fetrengő HoSeok.
- Szeretnéd, hogy felálljak? – vágott vissza még előttem az alulról a második, JungKook, mire magam elé képzeltem külsős szemmel a jelenetet, miszerint ő alulról feláll, a többiek meg eldőlnek, majd egy erős röhögőgörcs tört rám, attól függetlenül, hogy majd széttört a bordám.
- Hé, ez nem vicces! Csinált már ilyet! – cseszett le azonnal NamJoon, mire méginkább nevethetnékem lett.
- Ha nem szálltok le, akkor megint megteszem! – fenyegetőzött a legfiatalabb, mire mindenki felugrott, és felsegítettek engem is a földről.
- LEVEGŐ – lélegeztem mélyeket. – Rohadt nehezek vagytok, ugye tudjátok?!
- Köszönjük – vigyorgott V, majd mire meglátta a neméppen boldog arckifejezésemet, könyörgőre váltott. – Bocsiii!
- Úristen! Lala jól vagy? – kérdezte a srác a pult mögül. Ő tudja a nevem, de vajon honnan? Nem nagyon rémlik az arca… se az hogy hogy hívják…
- Persze, persze – próbáltam meg kedvesen mosolyogni. – Biztos az éhség váltotta ki belőlük ezt, szóval mi megyünk enni – indultam el magam előtt tolva a fiúkat, akik nem értettek ugyan semmit, de jelenleg ez volt a legkisebb problémám.
- Ez ki volt? – méregették fogalmamsincskit a srácok
- Őszintén megmondom, hogy igazából lövésem sincs… De úgy tűnik, hogy ismer… - válaszoltam, mire röhögésbe kezdtek. Miután ezt megbeszéltük elmentünk reggelizni. A kaják nevei magyarul és angolul voltak kiírva, tehát 3-4 ember úgy nagyjából értette, hogy mi az. Viszont a maknae-line… Minden egyes kaját fel kellett sorolnom külön-külön mindhármójuknak, aztán elfelejtették, tehát elölről. Miután már senki sem nyaggatott, hogy ez mit jelent én is nekiálltam keresni valamit enni. Amikor leültem az asztalhoz, 7 fiút láttam magam előtt, mindegyik előtt egy-egy… müzli. MÜZLI! Ezt a nézést, amit én irányítottam feléjük, nem sokszor látni. Már éppen készültem megölni őket, amikor megszólalt JungKook.
- Itt van uszoda? – kérdezte mire felcsillant a szemem. Wellness. Lehet úszni és pihenni és csend és szauna és ahw.
- Van! – vigyorogtam.
- Nemáár! Az olyan unalmas! Nem lehet mást tenni csak úszni! – nyígtak a többiek.
- Pont az a jó benne! Nyugalom, és víz – próbáltam kedvezőbbé tenni a helyzetet. Még körülbelül 5 percig próbálkoztam a jó érvek felhalmozásával, nem sikerült rávennem őket arra, hogy önszántukból lejöjjenek, így más eszközökhöz kellett folyamodnom. – Léééégysziii! Nem lesz uncsi! Plíííz! – kezdtem hisztizni, mire csak kiröhögtek. Na kösz… Majd ránéztem a maknae-ra, aki egyből levágta a helyzetet.
- De ne csináljátok már hyungok! Buli lesz! – kezdte Jungkook is. Egy ideig bírták, majd hogy már ketten kérleltük őket, végül beadták a derekukat.
- Ez történik, ha két ’97-es szeretne valamit… - sóhajtott fel Jin. – Szerintem túlerőben vannak… - jelentette ki, mire mi, az említettek, gonoszul összevigyorogtunk.
- De –kezdtem a mondatomat-, hogy semmiképp se unatkozzatok, elhívom nektek ide Lorit! – jelentettem be.
- Ő nem nyelvvizsgára készül? – kérdezte Jimin meglepődve, mire legyintettem egyet, hogy csak bízza rám. A szobában felhívtam a barátosnémat.
- Halló? – szólt bele fáradtan.
- Itt Lala! – üdvözöltem vidáman.
- Mizu?
- Eljössz wellnessezni? – tértem azonnal a lényegre.
- Tudod, hogy nem szeretek úszni…
- Most sem szeretnél? – kérdeztem teljesen szomorú hangon, hogy biztos átgondolja még egyszer.
- Nem – biztos most kelt fel. Nem fog még az agya…
- Pedig a fiúk már várnak! – vetettem be a titkos fegyveremet, aminek úgy sem tud ellenállni.
- Hogy kik?! –értetlenkedett, majd leesett neki. – MEGYEK! SZÁGULDOK, MINT A SZÉL! –sikított bele a telefonba, majd kinyomta. Nekem nem, de a fiúknak eljön? Na ezért majd még számolunk! Miután ezzel végeztem, én is nekiálltam készülődni, majd felhívtam a fiúkat.
- Szia Noona! Menj le nyugodtan mi majd letalálunk! – tették le azonnal. Egy fél percig értetlenül meredtem, majd vállat rántottam, és lementem. Ha azt mondták, hogy letalálnak, akkor letalálnak. Biztos megint valami olyat csinálnak, amit jobb lenne, ha nem látnék… Odalent eldőltem egy napozóágyon és zenét hallgattam. Becsuktam a szemem, és kizártam a külvilágot. Ezt pár perc múlva nagyon megbántam. Tehát, nagyban hallgattam Zico rapjét, amikor valaki nyakon öntött egy nagy adag jéghideg vízzel.
- Basszus! – sikítottam fel. „Nagy meglepetésemre”, amikor kinyitottam a szememet, egy nagyon gonosz maknae állt előttem, és éppen nagyon röhögött valamin, majd vigyorogva rám nézett. Én is így tettem csak az én mosolyom szép lassan átment abba a bizonyos „kinyírlak” arckifejezésbe, ami kellően megijesztette. – Jungkook… Fuss.
- Ööö bocsii!
- Fuss – néztem rá komolyan, mire elkezdett rohanni, és beugrott a vízbe.
- Ez hideg! – sipítozott, mire vigyorogva néztem rá a víz széléről. – Gonosz vagy Noona! –röhögött fel ismételten, mire kinyújtottam rá a nyelvem, majd én is beugrottam a vízbe.
- Versenyzünk?- csillant fel a szemem.
- De aztán ne sírj majd amikor legyőzlek! – vigyorgott rám, amivel megadta a kellő akaraterőt. Elindultunk, és végig nagyjából egymás mellett voltunk, amikor az utolsó pillanatban ő hamarabb érte el a falat, mint én.
- Ez nem ér! Neked hosszabb a kezed! – vétóztam meg az eredményt mindenféle kertelés nélkül.
- Ez van – nyújtotta ki rám a nyelvét. – De te is nagyon ügyes voltál – nézett rám azzal a tipikus „ügyeskislány” mosollyal.
- Na, tudod hova menj! – küldtem el melegebb éghajlatra, mire kulturáltan kiröhögött. Még hozzánk csatlakozott Jimin és Tae az „idősek” meg pihentek. Engem a fiúk éppen a vízbe akartak fullasztani, amikor megjött Lori.
- Sziasztok! – integetett nekünk, mire elérte, hogy a fiúk egy fél pillanatig ne rám figyeljenek, így könnyen kiszabadultam, és kirohantam a vízből.
- Úristenem, de hiányoztál! – öleltem meg gyorsan. – Ezek vízbe akartak fojtani!
- Miért, mit tettél? – röhögött ki.
- Most miért gondolod azt rólam, hogy tettem valamit?! Hát olyannak ismersz te? – tettem fel a kérdést, amire a felvont szemöldöke szó nélkül adott választ – Jó, talán egy kicsit összepancsiztam a hajukat. Éééés?
- A kicsit az erős szépítés! Csepeg a víz a hajamból! – nyafogott TaeHyung.
- Lala, hogy lehetsz ilyen? – állt az ő pártjukra azonnal Loretta.
- Hé! Neked most mellém kellene állnod!
- Bocs – nevetett. – A szívem arra húz, hogy nekik adjak igazat.
- Igen? – húztam fel a szemöldökömet. – Jól van. Ezt megjegyeztem. – vágtam be a hisztit. – De készülj fel, hogy ezt még visszakapod! –fenyegettem meg, majd beültem szaunázni. Körülbelül 5 perce ülhettem bent, amikor kinyílt az ajtó és valaki leült mellém.
- Nem akarsz kijönni? Noona nem akar velünk úszni – biggyesztette le az ajkát a maknae, mire egyből megsajnáltam. Én és a jószívem…
- Mindjárt megyek – mosolyogtam, mire ő is úgy tett. Még egy pár percet ültünk egymás mellett szótlanul, majd kimentünk.
- Lala! – kiáltott fel boldogan Lori, akit a két srác vonszolt a víz felé. – Nézzétek fiúk! Ott van Lala!
- De ő már volt velünk a vízbe! Most te gyere be! – nyafogott neki Jimin, mire barátnőm elkezdett S.O.S –t tátogni nekem.
- Muhahaha – nevettem fel gonoszan. – Csak így tovább, fiúk!
- De nem lenne egyszerűbb, ha felemelnétek, és úgy dobnátok be a vízbe? – gondolkozott hangosan Jungkook, amire a reakció két ördögi vigyor és egy „eztnemhiszemel” pillantás volt. Ennek az lett a következménye, hogy Lori a vízben landolt, a többiek meg boldogok voltak, velem az élen. Szegény barátosném, még fel sem ocsúdott a kábulatból, amikor becsapódtam mellette a vízbe. A többi ördögnek se kellett több, ők is beugráltak a vízbe, minek következtében kialakult egy nagy lányok a fiúk, azaz kettő a hét ellen vízicsata. Ott ért véget a háború, amikor egy csapat idős néni és bácsi bemászott a vízbe, ezért békét kellett kötni, nehogy ártatlanok is megsérüljenek. Kievickéltünk a vízből, és én meg Lori beültünk a gőzkamrába.
- És tényleg, milyen érzés egy híres idol bandával lenni? – kérdezte, mire mindent elmeséltem neki ami ebben a két napban történt. Mondanom sem kell, hogy szinte már a földön fetrengett a röhögéstől. – Ez náluk a szeretet jele.
- Az, hogy rám ugranak?! – nevettem már én is. – És mi az, hogy „Kis Dinó”?
- Fantázia lvl 100…
- Na, majd akkor vigyorogj, amikor kitalálnak neked is egy ilyet! – vihogtunk. Egy darabig még beszélgettünk, amikor kinyílt az ajtó, és kivételesen nem valamelyik fiú jött be, hanem megint az öreg nénik és bácsik. Én és Lori ijedten összenéztünk, majd kisurrantunk. Éppen mentünk volna kifele, amikor egy csodás ötlet jutott eszembe, amit megosztottam bűntársammal is. Édes a bosszú… Fogtunk három műanyag poharat, és megtöltöttük őket jéggel, majd a mit sem sejtő, éppen a napozóágyon pihengető maknae-linehoz léptünk és rátettük a poharakat a mellkasukra. Jimin és Tae meg sem érezték – valószínűleg elaludtak –, viszont Jungkook kinyitotta a fél szemét és felült, mire az összes jég ráborult. Annyira örült neki, hogy felordított majd idegesen rám nézett. Csak mosolyog, és integet!
- Sziaa! – vigyorogtam a lehető legbűnbánóbban. Nem jött be… Felállt, a karjába vett (!!), majd éppen készült bedobni a vízbe, de meggondolta magát, hisz valamilyen úszásoktatás volt kicsiknek. Egy fél pillanatra megállt, de nem engedte, hogy kiszabaduljak. Hirtelen irányt váltott, majd amikor megláttam, hogy hova tart, mindennél jobban kezdtem el kapálózni, de semmi haszna nem volt, ugyanis ez a hülye beállt velem a jeges-zuhany alá! Ilyen sikítást is régen lehetett hallani tőlem… Már éppen kezdtem feladni, amikor szerencsémre kijöttek a nénik a gőzkamrából. Igen, szentül állítom, hogy követnek, de ebben az esetben kifejezetten jó hogy jöttek, és furcsán néztek a fiúra, aki „nem hagyja békén szerencsétlen kislányt”. Jungkook észrevette magát, és fülig pirulva letett a földre.
- Legközelebb szólj, ha megint molesztálni kezd! – mondta nekem az egyik néni, majd rácsapott egyet szegény maknae fejére majd elment, belőlem pedig kirobbant a röhögés.
- Ez meg mi volt? – kérdezte szegény fiú, még mindig vörösen és meglepődve.
- Megérdemelted. De legközelebb jobban vigyázz, mert már a lelkemre lett kötve, hogy szólok, ha megint nem hagysz békén! – kacarásztam tovább. Érdekesen festhettünk, amikor visszamentünk a többiekhez. JungKooknak égett a feje, én pedig majd megfulladtam a nevetéstől. A többiek igen furcsán néztek minket, de én úgy döntöttem, hogy szerencsétlen gyereket megkímélem a további oltogatásoktól, így csak legyintettem egyet, és ők ezzel be is érték, csak Lori az, aki tudta, hogy úgyis elmesélem neki. A nagy hangzavarra felkelt a két alvó fiú is, akik az olvadtjég hatására elkezdtek sikongatni, és egyből engem gyanúsítottak – vajon miért? -, majd megkergették az igazi tettest. Merthogy én csak az ötletgazda voltam, kivételesen most az, aki ténylegesen elkövette az a barátnőm volt. Még pancsiztunk egy kicsit – ahol sikeresen megint lefröcsköltem a hajukat, tehát megint vízbe akartak fojtani -, aztán fel is mentünk a szobába, ahol egy sor (inkább fél óra) könyörgés és mindenféle ígérgetés után sikerült rávennünk Lori anyukáját, hogy a lánya itt maradhasson lazulni velem (és még 7 koreai idol fiúval, de ez teljesen mellékes és elhalasztható dolog).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése